A fára kiható legfontosabb külső tényezők az éghajlati viszonyok ingadozása és az időjárási hatások, mint a napsugárzás, eső, szél, hó, a szennyezett levegő és hasonló. A fa sérüléssel szembeni védelmére, melyet különböző időjárási tényezők okoznak, sok különböző típusú bevonat áll rendelkezésünkre. Melyik bevonatot fogjuk választani, az elsősorban az igényelt külsőtől és a telepítés helyétől függ (hegyvidék, tengermellék, városi közeg…). A külső felhasználásra szánt bevonatnak a dekoratív szerep mellett elsősorban védelmi funkciója van, és egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a fának védelmet nyújtson a túl magas nedvessségel szemben. A túl magas nedvesség rontja a fa mérettartó stabilitását, feszültséget okoz a fában, továbbá a bevonat és a fa között, valamint önmagában a filmrétegben. A túl magas nedvességtartam a bevonat repedezését és leválását okozza, a bevonat emiatt elveszíti védelmi szerepét. A hőmérsékletváltozás kihat a film összehúzódására és tágulására, ennek következtében nagyobb a lepattogás veszélye. Így például a hegyvidéki részeken, ahol magas a nappali és az éjszakai hőmérsékletingadozás, nagyobbak és gyakoribbak a sérülések. Az UV-fény degradálja a fa felületét valamint depolimerizálja a filmet. A film gyakori kimosódása (csapadék) csökkentheti vastagságát és minőségét. Az ipari területekről származó szmog és a különböző gázok esővel kombinálódva savat képeznek, melyek korrózióhoz és a film elhasználódásához vezetnek. Miután a bevonaton megjelennek az első sérülések, fel kell újítani, hiszen csak így tudunk tartós védelmet biztosítani. A fát az ilyen jellegű sérülésekkel szemben szerkezeti és felületi védelemmel kombinálva lehet levédeni. Esővel szemben megfelelő védelmet nyújtó kerítés.
Jelmagyarázat: 0 – nincs időjárási terhelés (beltéri); 1 – kisebb időjárási terhelés ; 2 – közepes időjárási terhelés; 3 – erős időjárási terhelés; 4 – nagyon erős időjárási terhelés (közvetlen hatás)
2 évnél rövidebb
A szabadban lévő faanyagok felületi védelmét szolgáló bevonatokat általában az alábbiakra osztjuk:
A zománcfestékek vastagrétegű bevonatok, melyek filmet képeznek. A bevonatok teljesen lefedjük a faanyag szerkezetét és ezáltal a fában lévő esetleges hibákat is. Nagy mennyiségben tartalmaznak pigmentet, ezért különböző árnyalatokban kaphatók. Legnagyobb előnyük víztaszítóképességük és alacsony páraáteresztőképességük, ami a faanyagnál egyben hiányosság. Ha a tárgyak időjárási hatásoknak vannak kitéve, a bevonat tönkremegy, a nedvesség pedig a filmen keresztül behatol a faanyagba. Ez a faanyag »mozgásához« vezet a filmbevonaton pedig mikrorepedések keletkeznek. A faanyagban lévő túl magas nedvességtartalom felhalmozódik, ami hólyagosodáshoz és a bevonati filmréteg levélásához (lepattogzásához) vezet. A lakkok pigmentmentes zománcok, a múltban szabadban lévő faanyagok védelmére használták őket, ha meg akarták őrizni a faanyag minél természetesebb külsejét. A lakkok alkalmazásakor hasonló nehézségek merülhetnek fel, mint a zománcoknál. Mivel a lakkok nem tartalmaznak pigmentet vagy töltőanyagot, a faanyagot (illetve az UV-sugárzást elnyelő összetevőket) le kell védeni az elsárgulással és az elsötétüléssel szemben. Általában UV-abszorbenseket tartalmaznak. A faanyagok szerves összetevői érzékenyek az UV-sugárzással szemben, legjobban pedig a ligninre. A lignin lebontásának eredményeként olyan anyagok keletkeznek, melyek könnyen kimosódnak a faanyag felületéről. A vízzel való kimosódás és az UV-sugarak hatása következtében a felület gyorsabban elszürkül és leválik a faanyag. Íly módon jellegzetes relief felület keletkezik. A degradáció foka részarányos a napsugárzásnak való kiszolgáltatottsággal, közvetlen hatáskor pedig még erősebb. A lazúrok kevésbé pigmentált bevonatok, melyek a faanyagon vékony filmréteget képeznek és a faanyag felületét áttetszővé színezik, így láthatóvá válik szerkezete. A lazúrok víztaszítóak, átbocsátó képességük miatt pedig a faanyagnak lehetővé teszik »légzését«. Ebben az esetben a fa nedvességtartalma sokkal jobban ingadozik, mint azoknál a bevonatoknál, melyek nem rendelkeznek áteresztőképességgel vagy csak kevésbé (zománcok). A lazúrok az időjárási hatások miatt lassan lekopnak, a filmvastagság vékonnyá válik. A lazúrok előnye, hogy egyszerűen felújíthatók. A felületet ismételt felhordáskor enyhén lecsiszoljuk és letöröljük, egyszeri vagy többrétegű felhordással pedig már felfrissítjük a bevonatot.
A faanyag tulajdonságainak megőrzése érdekében javasoljuk az összes faanyag felületének áttekintését. Normális terhelésnél elegendő, ha a felület évente egyszer elenőrizzük. Külön figyelmet kell szentelni a vízszíntes felületeknek, mivel jobban ki vannak téve az időjárás hatásainak, mint a függőleges helyzetben lévők. Az égtájak iránya is befolyásolja a pusztulás menetét: a déli vagy a nyugati oldalon lévő faanyagok jobban meg vannak terhelve, mint az északi vagy a keleti oldalon lévők. Külön figyelmet kell szentelni a jégeső következtében épületipari bútorzaton keletkező sérüléseknek, melyekre csak akkor figyelünk fel, amikor a faanyag a sérülés helyén elszürkül vagy pedig megjelenik a kékpenész. Ilyen esetben javasoljuk a sérült részt lazúr bevonattal (pl. színtelen) levédeni. Ezt rövid időn belül követnie kell a bevonat teljes felújításának.
a lap tetejére
