A kisiparos szobafestők körében sokáig kizárólag a fehér szín uralkodott. Az utóbbi években ez megváltozott. Ma már számos szín közül választhatunk, több ezer árnyalat kapható. Ami látszólagosan a pasztell árnyalatok fokozatos bevezetésével kezdődött, a közelmúltban intenzív színekkel folytadódott: kihagnsúlyozott, tiszta piros, sárga és narancsárga színekkel. Ezeknek a színárnyalatoknak a szakszerű felhordása szaktudást igényel. Elsősorban az okoz nehézséget, hogy hiányos e színárnyalatok fizikai sajátosságaira vonatkozó ismeret: ezalatt a színek fedőképessége és a lefestett felületekre gyakorolt un. »írás hatékonyság« értendő. Az intenzív árnyalatok egyre inkább érvényesülnek: a minőségi felhordás és a velük lefestett felületek szép, tetszetős megjelenítése nem csak belső térkialakítási szempont, hanem a megfelelő bevonatok tulajdonságairól műszaki szaktudást is igényel. Fedés A fedőképesség a bevonat azon tulajdonsága, hogy átfedi a festéket vagy az alapon lévő színkülönbséget. Ezt pigmentekkel tudjuk biztosítani, ami megfelelő töltőanyagokkal kombinálva csak jobbítható. A töltőanyago elvileg gyengébben fednek, mint a pigmentek, de mindenféleképpen hozzájárulnak a bevonat vastagságának növeléséhez. A töltőanyagoknak megvan a saját »színük« és befolyásolhatják a bevonat végső árnyalatát, ezért intenzív árnyalatoknál korlátozott mennyiségeben használjuk őket. A fedőképesség tehát a felhasznált pigmentek típusától és mennyiségétől, a színárnyalattól és a bevonat vastagságától függ. A fehér és a pasztell árnyalatoknak jobb a fedőképességük. A színárnyalatok elkészítéséhez kidolgozzuk az alapot vagy a bázist, mely fehér, félig fehér vagy áttetsző. A pasztell árnyalatokat fehér alapon készítjük el. Ez a fehér pigment (titán-oxid) kitűnő fedőképessége mellett, magas arányban tartalmaz különböző töltőanyagokat, melyek javítják a fedőképességet és a száraz bevonat fehérségét. Továbbá kihatnak a bevonat vastagságára is, ami tovább javítja a fedőképességet.
A többi színárnyalathoz számos pigment kapható, melyek vegyi össszetételüket tekintve szervetlen és szerves pigmentekre oszthatók és éppúgy jelentősen befolyásolják a bevonat fedőképességét. A szervetlen pigmentek a vegyi összetételt tekintve nagyon elterjedt vas-oxidok (oxidsárga, öxidvörös, oxidfekete), króm-oxidok (zöld) ultramarinok (kék, lila) komplex szervetlen pigmentek (kobaltkék, kobaltzöld (bizmut-vanadát) (sárga) és folytathatnánk. Kitűnő fedőképesség és jó fényállóság jellemzi őket, viszont nem fényesek illetve nem nyújtanak élénk árnyalatokat. Ezekre az árnyalatokra a »földszín« elnevezés érvényes. A szerves pigmenteket szintetikusan állítják elő. Vegyi összetételüket tekintve nagyon komplexek (pl. ftalocianinok, azopigmentek és fekte korom). Több finom részecskét tartalmaznak és fényesebbek, mint a szervetlenek- élénk árnyalatot adnak, de gyengén fednek és nem fényállók. A mai »elszínezett világ » intenzív színárnyalatokat igényel (élénkpiros, napsárga, erős tiszta narancssárga) ezt pedig nagyon fényes tehát szerves pigmentekkel tudjuk biztosítani. A homlokzati felületek védelménél mindezek mellett fontos a fényállóság, melyet kötőanyag típus és mennyiség alapján biztosítunk (ide soroljuk a tiszta akrilátot és sztirén –akrilátot) A kötőanyagrendszer típusát és mennyiségét a pigment maximális adaléka korlátozza, ezáltal pedig a maximális, elérhető fedőképességet is. Gyakorlati tanácsok Mivel az intenzív, fényes bevonatok fizikai tulajdonságainál fogva gyengébb fedőképesség várható, az alapban lévő eltérések gyakran többszöri felhordás után is megmutatkoznak. A bevonat csak vastagabb rétegben fed, több réteg felhordása pedig magasabb költséget jelent. A kötőanyagban gazdag és elég magasfényű latex bevonatok a pigment mennyiségére vagy kötőanyagra való tekintettel csak kisebb módosításokat engedélyeznek, mert ezek egyébként kihatnának a fényességi fokozatra. A latexből készült fényes festékekben gyakran nagyon kevés kötőanyag van, ezért az élénk, intenzív árnyalatok gyengébben fednek, mint ugyanazok az árnyalatok matt kidolgozásban. Ezek a festékek a kötőanyag magas aránya miatt jól terülnek, tehát vékonyabb a a felhordott réteg, ami megint csak a gyengébb fedőképességben nyilvánul meg. A szobafestők ezt a nehézséget már a múltban is pasztell, jól fedő, színes árnyalatú átmeneti bevonattal oldották meg, mely ugyanolyan árnyalatú, mint az igényelt színárnyalat. Ebben az esetben ezt követően már elegendő az igényelt színárnyalatban kiválasztott bevonat kétszeres felhordása. Ez az eljárás annál is inkább javasolt, mert az árnyalatokat ma már többnyire keverőkészülékekben készítjük el, melyekhez különböző bázisokat használunk. A pasztell árnyalat alapja a fehér szín, az intenzívebekké pedig az áttetsző. A felhasználó az igényelt fedőképesség eléréséhez jól fedő pasztell árnyalatot vagy pedig fehér alapú adalékot tartalmazó (5-10 százalékig), egyéni ízlés szerint kiválasztott intenzív színes bevonatot választhat. Az egyes bevonatok a fehér, félig fehér és áttetsző alapon kívül még piros és sárga bázist is tartalmaznak (pl. SPEKTRA latex matt). A receptúrák az intenzív, élénk árnyalatokhoz (piros, narancssárga, sárga, sárgászöld, téglapíros stb.) színezett alapokon készülnek. Mivel a színezett bázis már önmagában is nagyon jól fed, így a végső árnyalat sem okoz gondot, ezért a szép és jól fedő fedőbevonathoz már többnyire két réteg is elegendő a kiválasztott árnyalatból.
Az »írás hatékonysága« A fedőképességen kívül a beltéri helyiségekben az élénkre festett mattított felületeken még egy nehézség is felmerülhet: ha a falfelületet éles tárggyal megkarcoljuk, világos karcolás keletkezik. A fedőfesték a pigmenteken kívül töltőanyagokat is tartalmaz, melyeket a színes bevonatoknál lefednek a pigmentek. A pigmentek a fényes bevonatoknál kötőanyaggal vannak körülvéve, a mattított bevonatoknál pedig gyakran a felületen vannak. A pigmenteket a mattított felületen való csúsztatáskor oldalra szorítjuk, így a fehér töltőanyagok kerülnek a felszínre. Az »írott hatás« elkerülése miatt az intenzív árnyalatoknál érdemes fényes bevonatokat választani. Ez a nehézség a selyemfényű bevonatoknál (SPEKTRA latex félmatt) beltéri helyiségekben már nem jelenik meg. Egyébként a mattított bevonatot is levédhetjük pl. SPEKTRA DOMFLOK lakkal (sok kötőanyagot tartalmazó, transzparens bevonat). Azokat megrendelőket, akik mégiscsak a mattított bevonatok mellett döntenek, már előre kell figyelmeztetni az »írás hatékonyságára«. A túl élénk, mattított színárnyalatoknál a felületen világosan látható az »írás hatékonysága«.
Hasznos tanács Ahhoz, hogy az intenzív színárnyalatok használatakor megfelelő eredményt kapjunk, be kell taratni az alábbi utasításokat: Az élénk színárnyalatok alá előzetesen pasztell árnyalatot viszünk fel, mely hasonlít a kiválasztott színárnyalathoz, vagy pedig színezett alapon készített árnyalatot választunk. Az intenzív színárnyalatú, mattított beltéri bevonatok fogékonyabbak az »írás hatékonyságával« szemben; a pigmentek szabadon helyezkednek el a felületen, terüléskor pedig elmozdulnak. Az intenzív színárnyalatoknál így legalább selyemfényű bevonatokat vagy sok kötőanyagot tartalmazó védő transzparens bevonatokat kell használni. Különböző felhordási technika közül választhatunk: pl. jeans, kesztyűvel, ecsettel, tamponnal vagy más módon történő felhordás. a lap tetejére
